A vízminoség kezelése Flandriában
Rob Van Deun
2006, Katholieke Hogeschool Kempen, Department Agro- and Biotechnology
Belgium kicsi, de összetett ország. Jelenleg szövetségi állam, amely három régióból áll: a Flamand Régióból, a
Vallon Régióból és a Brüsszeli-Fovárosi Régióból. Flandria a legészakibb régió, mely az Északi tenger, Hollandia,
Franciaország, Németország és a Vallon régió között helyezkedik el. Flandria népsurusége rendkívül magas, a
világon az egyik legmagasabb, 436 fo/km2. (Összehasonlításképpen pl. Magyarország népsurusége 109 fo/km2.)
Ennek rendkívül nagy hatása van a környezetre. Kis területen óriási mennyiségu szennyvíz termelodik.

Az állami reformokat követoen a felelosség nagy része a régiókra hárult. Például a környezetvédelmi törvényhozás
és végrehajtás az egyes régiók hatáskörébe került. Ennek következtében elofordulhat, hogy ugyanazon az
országon belül különféle követelményeket léptetnek életbe. Flandriában szigorúbbak a környezetvédelmi törvények,
mint a Vallon Régióban. Ennek természetesen szintén vannak környezeti-környezetvédelmi következményei.

1990 óta a háztartási szennyvíz elvezetése és tisztítása Flandriában egyetlen társaság, az Aquafin NV hatásköre. A
társaság részvényesei 51% -ban a flamand kormány, 20%-ban a Severn Trent Water International nevu cég és
29%-ban egyéb befektetok. Azonban számos kormány szervezet, önkormányzat, sot magánszemély is tervezett
és épített szennyvíztisztító-rendszereket ott, ahol a várható szennyvízkibocsátás 2 000 lakosegyenértéknél (p.e.
=LE) kevesebb . Például a VLM, a Flamand Földhivatal is épített gyökérzónás szennyvíztisztítókat. A
magánszemélyek sok esetben azért választják ezt a megoldást, mert nincs szennyvízelvezeto rendszer a
lakóhelyük környékén.

Mint az Európai Unió egyik tagállama, Belgium is köteles figyelembe venni az EU jogszabályokat. Az Európai Unió
jogalkotása irányelveket és rendeleteket használ. Az irányelvek (direktívák) eloírják, hogy a tagállamok nemzeti
szinten vezessék be az illeto rendelkezéseket úgy, hogy azok az Európai Unió hasznát szolgálják. A rendeletek a
nemzeti jogalkotástól függetlenül, közvetlen módon vezetik be a rendelkezéseket a tagállamokban. Az EU
rendeletek minden esetben magasabb renduek, mint a nemzetiek.

Ha az EU környezetvédelmi politikáját nézzük, három fázist azonosíthatunk: az elso a “tuzfal” v. hígítás (1960-
1975), a második az “end-of-pipe policies" ("csovégi technológiák") (1975-1986), a harmadik egy fokozott “end-of-
pipe policy" ("csovégi technológia")  (1986-1992), melyeket a kiváltó okok megszüntetése követ (1992-1998).

Az elso generációs követelményeket a Vízminoségi Szabványban olvashatjuk: a rendeletek a szennyezo-anyagok
kibocsátását szabályozzák az emberi használatra alkalmazott vizek (ivóvíz, fürdovíz, halastavak stb.)
vonatkozásában. A második generációs követelmények, a Kibocsátási Határértékek, a szennyvíz termelojét veszik
figyelembe. 

Az EU víz-politikájának egyik legfontosabb direktívája a “Víz Keretirányelv” (“Water Framework Directive
2000/60/EC (WFD)” from 2000). Ez a direktíva négy fo célkituzést tartalmaz:

·         Minden fajta víz védelme, felszíni és talajvizeké egyaránt;

·         15 éves határidon belül el kell érni a “Jó “ minosítést;

·         A vizek kezelése, ellenorzése a folyómedrek alapján;

·         A kibocsátás és a vízminoség kombinált ellenorzése. 

A legtöbb Nyugat-európai ország a szennyvíz termelojére-kibocsátójára alapozta követelményeit. Például egy
cukorfinomító üzemmel szemben más követelményeket támasztanak, mint egy sörfozovel szemben, habár
mindkét féle üzem ugyanabba a felszíni vízbe bocsátja ki a szennyvizet. Így történik, pl. Németországban. Ezzel
szemben az Egyesült Királyságban a követelmények kizárólag arra vonatkoznak, hogy mely felszíni vízbe történik a
kibocsátás, függetlenül a szennyvíz termelojétol-kibocsátójától. a nyugat-európai országok csak a szennyvíz
minoségét veszik figyelembe, míg a dél-európai országok a mennyiségét is. A Víz Keretirányelv egy közbülso,
átlagos helyzetet fogad el.
A 10 újonnan csatlakozott kelet- és közép-európai tagállamnak 2010-2015-ig kell elérnie, hogy a direktíva
követelményeinek megfeleljen 

A 91/271/EEC direktíva fobb kezelési célkituzései.
Fontos feladat volt a tagállamok ún. érzékeny területeinek meghatározása. Flandria valamennyi vizét, ideértve a
tengerpartokat is, érzékenynek minosítette. A Brüsszeli Régió szintén érzékenynek minosítette a Zenne folyót. A
Vallon Régió szintén érzékenynek minosítette a folyó egyes ágait, foként az ivóvíz-kivét védelmének érdekében. De
a Vallon régió nem vette figyelembe, hogy a folyó vize Flandriába is átfolyik, és ott minden fajta vizet érzékenynek
minosítettek, majd a víz az Északi tengerbe ér, melynek parti vizei szintén érzékeny minosítést kaptak (az alapveto
szolidaritás hiánya).

A 91/271/EEC direktíva bevezetése Flandriában:

1990: 30% háztartási szennyvíz ŕ Szennyvíztisztító

2002: 57% háztartási szennyvíz ŕ Szennyvíztisztító

2005: 63% háztartási szennyvíz ŕ Szennyvíztisztító 

Probléma: Magas átalakítási költségek, hogy a szennyvíztisztító rendszer direktívának megfeleljen. Pl. 2001-ben az
önkormányzatoknak 5 milliárd Euro-t kellett befektetniük a szennyvíztisztítók korszerusítésére (855 Euro/fo).

Az egyéb kibocsátást korlátozó intézkedésekkel együtt ez azt eredményezte, hogy a vízminoség a kiemelkedoen
rossz és nagyon rossz fokozatból átkerült egy közepes fokozatba, ahogy a fizikai-kémiai és a biológiai változók
bizonyítják. Az Aquafin NV becslése szerint a flamand lakosság mintegy 20%-a sohasem fog nagyüzemi
szennyvíztisztító rendszerhez kapcsolódni, az o szennyvizük kezelését kisüzemi vagy egyéni szennyvíztisztítókkal
kell megoldani.

Flamand szabványok (kibocsátott háztartási szennyvíz):

20 -2.000 LE

COD                  125 mgO2/l                                           75% tisztítási hatékonyság

BOD                  25 mgO2/l                                             90% tisztítási hatékonyság

SS                     35 mg/l                                                  500-200pe         70% tisztítási hatékonyság

60 mg/l               <500pe                                                70% tisztítási hatékonyság

Nincs szabvány a N és a P szintre;

Növényekkel telepített víztisztítók (<500 LE): nincs rá szabvány, ha a levego homérséklete <5°C.

A N és P szint szabályozásának ill. az alacsony homérsékletre vonatkozó szabvány hiányának következtében
nyilvánvaló lett, hogy a kisebb vizek védelme, ahová az ilyen szennyvíz kerül, nem megoldott. A ‘jó ökológiai státusz’
elérése, amint azt a Víz Keretirányelv eloírja, aligha látszik elérhetonek ezeken az érzékeny, biológiailag értékes
vizeken.

Az egyáltalán nem szigorú szabványokon túl a gyakorlatban nem is ellenorzik a kibocsátott szennyvíz minoségét és
azt sem, hogy a szennyvíztisztítók hogyan muködnek és karbantartják-e oket. Kivétel az Aquafin NV, és még
néhány eset. Ez szintén veszélyezteti a felszíni vizek minoségét.

A mezogazdasági és ipari szennyvízre ugyanazok a követelmények vonatkoznak: nem lehet a csatornarendszerbe
bocsátani (fokozott) kezelése-tisztítása kötelezo;

A kibocsátott szennyvízre vonatkozó szabványok:

pH                                                   6,5 -9

BOD                                                25 mg O2/l

SS                                                    60 mg/l

A veszélyes szennyezoanyagok (pl. N és P) kibocsátása kizárólag a “környezetvédelmi engedély”-ben eloírtak
alapján lehetséges. A veszélyes szennyezoanyagok kibocsátását meg kell elozni a “Best Available Techniques” (“a
llehetséges legjobb technológiák”) alkalmazásával. Az engedélyben szereplo szabványok a befogadó vizek
minoségi szabványai szerint kerültek megállapításra.

Kisüzemi szennyvíztisztításra a flamand hatóságok a növény-alapú rendszereket részesítik elonyben. Ezek a
rendszerek mind gazdasági mind ökológiai szempontból hatékonyabbak.
Gyökérzónás szennyvíztisztítók száma Flandriában

Kizárólag a teljesen vagy részben államilag finanszírozott szennyvíztisztítókat dokumentálják viszonylag
megfeleloen. A háztartásokban, gazdaságokban egyénileg kialakított szennyvíztisztítók regisztrációja az
önkormányzatoknál általában hiányos, így azok meglétét újságcikkekbol, mezogazdasági szervezetek, intézetek
hírleveleibol, internetes oldalakról lehet nyomon követni.

A nem-tudományos, illetve néhány régióban a tudományos irodalomban végzett alapos kutatást követoen létrejött
egy adatbázis, melyben hozzávetoleg 107 olyan szennyvíztisztítót regisztráltak, ahol a gyökérzónás technológiát
használják. (Rousseau 2005)
Jelmagyarázat: 

FWS: Free-Water-Surface

HSSF: Horizontal Subsurface-Flow

VSSF: Vertical Subsurface-Flow 

Többfajta gyökérzónás szennyvíztisztító muködik Flandriában a szabadfelszínu víztisztítótól a vertikálison
(vízszintes folyásún) keresztül a horizontálisig (függoleges folyásúig), illetve ezek minden lehetséges variációjáig. Itt
jegyeznénk meg, hogy ezen szennyvíztisztítók többségét kizárólag közönséges náddal (Phragmites australis)
ültették be.

Ezeken a szennyvíztisztító rendszereken kívül, melyek tulajdonképpen másodlagos kezelési rendszernek
minosülnek, vannak harmadlagos kezelési rendszerek is, ahol a természetes tisztító rendszereket kombinálják a
hagyományos típusúakkal a rugalmasság és a hatékonyság növelése céljából.
Constructed Wetlands